Üdvözöljük

Dunavecse rövid története

Közvetlenül a Duna bal partján terül el a 4 250 lakost számláló (4 187 fő 2001-ben) kisváros. Budapesttől 72 km-re, délre található az 51-es számú főút mellett. A település belterülete 300 hektár, a külterülete 6 400 hektár. Jól megközelíthető autóbusszal, a Budapest–Baja útvonalon, vonattal a Kunszentmiklós–Dunapataj szárnyvonalon (személyvonat közlekedés nincs) és vízen a Dunán (személyhajó közlekedés nincs, teherhajó- és csónakkikötő van). A település infrastruktúrája jól kiépített. A város teljes területén lehetőség van valamennyi közüzemi szolgáltatás igénybevételére (ivóvíz, villany, gáz, szennyvíz, telefon).

Az itt lakók életében a mai napig meghatározó jelentőségű a mezőgazdaság. A magángazdálkodók mellett egy mezőgazdasági részvénytársaság és egy szövetkezet is működik. A hagyományos gabonatermelés mellett a jelentős szántóföldi kertészet is virágzik. Fő szántóföldi termények: búza, kukorica, napraforgó, burgonya, paprika, hagyma, céklarépa, petrezselyem, dinnye. Bár területileg – érthetően – kisebb méretben, de találhatók telepített gyümölcsösök, azok árbevétel és az itt élők megélhetése szempontjából legalább akkora jelentőségűek, mint a szántók. Különösen jelentős termelés folyik sárgabarackból és meggyből, de komoly alma-, őszibarack- és szőlőültetvények is találhatók a szórvány gyümölcsösök mellett.

A 70-es években idetelepült ipari üzemek nagy része a rendszerváltás után stagnált vagy teljesen megszűnt. 1995-től új tulajdonosokkal ezek az üzemek újraindultak, sőt, számuk nőtt. Nem egy közülük az elmúlt évben jelentős beruházást, bővítést hajtott végre, azonban a gazdasági világválság következtében, illetve más okok közrejátszásával némely vállalatnak be kellett zárnia. Jelentős ipari üzem volt a FÉMI Kft. – fűrész, fúrógépek, kazánok, vasszerkezetek gyártása volt a fő profil, PANA Kft. – fürdőszoba-szettek gyártására szakosodott üzem; COLORTEX Kft. – frottír-konfekció készítése, valamint még jelenleg is üzemel, és virágzó fejlődésnek örvend a HASLINGER Kft. – ahol acélszerkezeteket gyártanak. Fontos szerepe van a Dunavecse Kikötő Kft.-nek, mely uszályok ki- és berakásával, valamint a Végh-Vár Kft.-nek (régen: SOLTKER Rt.-nek), mely zöldség-gyümölcs nagykereskedelemmel foglalkozik. Az említett ipari üzemek mintegy 300 főt foglalkoztattak, míg a mezőgazdaság 4–500 embernek ad megélhetést. A kereskedelemben csökkent az ÁFÉSZ – még mindig meghatározó – szerepe, de a kb. 115 kisvállalkozó nagy része is kereskedelmi tevékenységet folytat. A szokásos szolgáltatások mellett két pénzintézet is tevékenykedik a városban.

Önkormányzatunk igen kiterjedt intézményhálózatot működtet, igyekszünk gondoskodni a totyisoktól az idősekig minden korosztályról. Üzemeltetünk bölcsődét, két óvodát, Petőfi Sándor Általános Iskolát (ezen kívül található református egyházi és megyei önkormányzati általános iskola is), Vikár Béla Művelődési Házat és Könyvtárat, Idősek Napközi Otthonát, két felnőtt és egy gyermek háziorvosi rendelőt, Szakorvosi Rendelőintézetet és Tüdőgondozót (10 szakorvossal), Településellátó Intézményt. Önkormányzatunk a település második legnagyobb munkáltatója közel 150 foglalkoztatottal.

A település történelme igen gazdag. Már az időszámítás előtti második évezredből rendelkezik értékes régészeti leletekkel, melyek a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók. Éltek itt trákok, szkíták, kelták, avarok. A honfoglalás idején magyarok telepedtek itt le – ennek szintén vannak tárgyi emlékei (az árpád-kori leletek szintén a Magyar Nemzeti Múzeumba tekinthetők meg). Írásos emlékeinkben először 1271-ben találkozhatunk Vecse nevével. A XIII. és XIX. század között a Vecsey, majd a Tetétleni, végül a Földvári család birtokába került a környék nagy része. A reformáció térhódításának eredményeként a település lakói többségben református vallásúak lettek. 1610-ben és 1635-ben itt tartották a református zsinatot. 1745-ben felépült a ma is álló református templom (műemlék), melynek tornyát Hild József építette 1832-ben. 1761-ben Dunavecse mezővárosi rangot kapott, melyet a XIX. század végén veszített el. 1892-ben járási székhely lett, ezt a rangját 1970-ig őrizte. Óriási áldozatot hozott Dunavecse lakossága az I. világháborúban, hisz 855 katonát adott, közel 200-an hősi halált haltak és több mint százan sebesülten, csonkán tértek haza a „csonka hazába”. Fogságba esett 150 fő, közülük sokan sosem tértek haza. A II. világháború szintén nagy veszteségeket okozott, bár koránt sem akkorát, mint az I. világháború. A Duna sok lehetőséget nyújtott a településnek (malom, kereskedelem, hajózás, halászás), de nagy veszélyt is jelentett a városban élőkre. 1941-ben jeges árvíz pusztított, az 1956-os árvizet sikerült megállítani. Ma a megerősített gátak biztos védelmet jelentenek a pusztító árvizek ellen.

Dunavecse jelentős irodalomtörténeti emlékhely. Itt éltek Petőfi Sándor szülei 1841–44 között. Az akkor bérelt mészárszék („A Kis-lak”) még ma is áll az eredeti helyén és mint helytörténeti múzeum működik. Áll a „Petőfi Ház” is, melyben vecsei tartózkodásai idején a költő lakott, s a ház tulajdonosának lánya iránt szerelemre lobbant – ezt a szerelmet örökítik meg a „Zsuzsika” versek. Szebbnél-szebb versek születtek Dunavecsén: „Hazámban”, „Füstbement terv”, „Egy estém otthon”, stb. Ebben az időben talált vissza a költő a szüleihez, bár nem itt írta, de ide szól a „Távolból” című verse, mely megzenésítetten ma Dunavecse himnusza. 1945-ben itt hunyt el a méltatlanul elfeledet kiváló népzenegyűjtő, etnográfus, műforditó Vikár Béla, akinek legismertebb műfordítása a „KALEVALA”. Híres szülöttei még Vecsének Jean Tóth festőművész (aki Franciaországban lett ismert) és a világhírű fotóművész, Andre Kertész.

Nagyszerű vízitúra- és vízi sportolási lehetőséget biztosít a Duna. Remek barangolóhely a vadregényes Duna-part (sajnos, a vízszabályozási „védművek” eltakarják a Dunát). Horgászási lehetőség van a Dunán kívül a Fűzvölgyi-csatornán és a Maloméren. A sok, szép emlékművekkel díszített park, a közeli Duna-part kiváló pihenési lehetőséget biztosít az átutazóknak.

Jelentős ünnepeink:

• „Kalevala-nap” – megemlékezés Vikár Bélára (február utolsó péntekje)
   
• „Március Idusa” – többnapos kulturális rendezvénysorozat (falunapok), március 15-éhez és Petőfi Sándorhoz kapcsoltan
   
• „Vecsei Majális” (május 1.) – politikamentes rendezvény
   
• Hídi - Vásár és Fesztivál (június utolsó szombatja) Duna - parti népünnepély
   
• „Szent István Nap” (augusztus 20.) – műsoros megemlékezés az államalapításról
   
• „Szeptember Végén” (szeptember utolsó péntekje) – irodalmi est, tisztelgés Petőfi Sándor előtt
   

Fejlett közműhálózatunk, jó megközelíthetőségünk, közelségünk Budapesthez és a Duna-híd (Dunavecse–Dunaújváros) kedvező lehetőség a beruházóknak. A Duna-part, az élővizek, emlékhelyek kellemes pihenést biztosítanak a horgászni, üdülni vágyóknak. A település lakóinak nagy örömére, 2004. július 1-jével Dunavecse visszakapta a városi rangot, amelyről szóló okiratot Mádl Ferenc köztársasági elnök adta át Kovács Péter polgármesternek, 2004. szeptember 4-én. A Vecsére érkezőt az alábbi tábla fogadja: „Isten hozta Dunavecsén” és búcsúztatja: „Újra gyere, vár Dunavecse”.